Hosszúra nyúlt szabadság

pauseVolt aki kérdezte, hová tűntem… veszek-e még fel rendelést?
Nos… gondoltam megmagyarázom az egészet… Már ha tudom, s elfogadhatónak tűnik.

Szóval érzelmileg egy ideje nem vagyok túl stabill… erre rátett még jó pár magánéleti dolog is… + a házvásárlás körül még mindig rengeteg gubanc van, ami hivatalos cécókkal és intézményekbe való ücsörgéssel jár. Mivel vidék, ezért utazgatni is kell… és nincs kocsink… így a BKV és MÁV kénye kedvére vagyunk utalva.
Meg minden más apró cseprő dolgon, ami általában fel is merül, és így el is akad az ügy valahol a bürökrácia gyomrában… és előre haladás vajmi kevés van. Nekem meg idegrendszerem hozzá.
ÉS! méég a felújítás csak eztán jön… Szép kis nyár elé nézünk… Viszont, ha minden elrendeződik, lesz egy saját otthonunk… Én visszamegyek dolgozni… és talán akkor… talán akkor megint lesz időm horgolni. Ez kb szeptember…
Ja… azt említettem már, hogy van két lányom… és a kisebbik már abszolúte nem engedi, hogy leüljek bármit is csinálni? Nem… pedig ez van. Ahogy leülök ide a gép elé, vagy főzni, vagy mosogatni 2 perc és üvölt, és ráncigál, hogy menjek vele világot látni… vagy bármi más… csak azt ne csináljam, amit épp elkezdtem…
Nehéz…

Tehát kb ennyi az oka annak, hogy ennyire eltűntem. Feldarabolódtam a feladatok között, és valahol el is vesztem… Sosem intéztem ennyi hivatalos ügyet… sosem volt még ingatlanvételben részem, hogy ebben rutinom legyen. Sosem voltam még ennyire kiszolgáltatva emberek jóakaratának. Mert néha csak az ügyintézőn múlik az, hogy valami flottul megy, vagy 2-3 hetet várok egy- egy papírra, igazolásra.
Mindezek mellett van ugye a háztartás… Anyósomnál élünk, amíg sikerül végre a házikó… Addig próbálok úgy tenni, hogy neki is jó legyen… Ne érezze annyira, hogy rátelepedtünk, elvettük az életterét azzal, hogy mindenhol gyerekjáték és ruha… meg minden egyéb van.
De napjában 20x elpakolni valamit… ami kb 5 percig marad abban a formában, ahogy tettem… Nem tehetek róla… Én sem vagyok takaritó gép… Besok(K)alok.
És néha jól esne csak úgy ülni… Imádom, szeretem a gyerekeimet… De hiányzik az, hogy két szónál többet váltsak egy felnőttel. Hiányzik az, hogy netántán beszélgetni tudjak a ferjemmel… úgy, hogy nem szól bele valaki, vagy épp enni-inni wc-re menni, megtörölni, feltörölni, kitörölni valamit… nem kell megmenteni valakit a másiktól…
És ezt sorolhatnám napesig. Akinek van/volt gyereke tudja ezt. Aki még előtte áll… Nos kösse fel a bugyit, mert kemény menet lesz… főleg egy éves kor után…

Szép dolog anyának lenni… De most minden más lennék… csak 10 percre… Egy napról nem is álmodom… Az maga lenne a Paradicsom! ^^

De közben, amikor időm engedi, nézegetem a mintákat… amigurumikat… És gyűlik a listámon, amiket meg akarok egyszer csinálni. Szóval… várhatóak lesznek további szépségek… ahogy túlélem ezt a részét az életemnek… 🙂
Instagramon azért egész aktív vagyok… ott keresstek, ha már nagyon hiányzom… 😉

Addig is, maradok csigalassú Csigátok!

Puszi!

Reklámok

Az idő

szívvelAmikor anno azon gondolkoztam, hogy nekifogok ennek a bejegyzésnek, még teljesen másmilyen hangvételűnek és tartalmúnak szántam. Akkor is az időről akartam elmélkedni… de azóta lassan eltelt egy hónap… Sajnos. És itt nem nagyon történt semmi… sem a facebook oldalon sem… Sőt… alkotói foronton sem.
Megláttam a Martini új reklámát. És elgondolkoztatott, hogy mennyire jó az üzenete! Hiába van pénzed, ha időd ugyanannyi, vagy kevesebb, mint más embernek. És az idő az, amit jól kell beosztanod, mert sosem tudhatod…
Ha ezt lefordítjuk a kézművességre, az annyiban fontos, hogy az idő, amit beleteszünk a alkotásba, és ezzel a kész műbe, sosem jön vissza. És néha más dolgoktól vonjuk el, hogy kész legyen… haladjon a válalkozás… stb. Ezt az időt a vásárlónak adjuk a termékünkkel együtt. Tehát, igenis van értéke… mert nem jön vissza.
Nos… ahogy ezen gondolkoztam… rájöttem, hogy túl sok időmet áldoztam be… és igazából nem térült meg. Sok kedves emberrel hozott össze a netes közösség, és ezért hálás is vagyok. Örülök, hogy az állatkáim boldogságot csempésztek az életükbe. Egy- két figura fontos része lett a gyerekeik életében. Ezt nem lehet semminek nevezni. 🙂
De nekem is van két kicsi leánykám, akik egyre többet szeretnének anyuból… a kisebbik is már másfél éves… folyton rossz helyen pakol, felmászik mindenre… kész életveszély, amit csinál. Nem nagyon lehet mellette nyugodtan horgolni.
És említettem az év elején a házvásárlási projektünket is. Azzal is rengeteg volt az ügyintézni való, mert mindig talált valamit, valaki, amit visszadobtak… és ez persze megint több napos hivatalokba járkálást jelentett. (soha többé nem vásárolok házat… -.-” )
Aztán családi fronton is összejöttek a dolgok… apósom ágynak esett, majd kórházba került… és végül sajnos elment… Ez megrendítette a férjemet és a családját is. Én pedig, aki itthon vagyok, megpróbálok úgy segíteni, ahogy tudok… Tehát viszem a háztartást, főzök stb.

Miért mondom ezt mind el?

Nem, nem panaszból. Csak pusztán az idő miatt. Mindenre időt kell szakítani… minden időigényes… minden időbe kerül… Tehát, az idő pénz. Szó szerint. Így a reklám hatalmas üzenete adott. Mire használod fel? Hogy fogsz visszanézni kásőbb? Megérte? Jó volt az életed? Törődtél eleget a gyerekekkel? Pár év múlva már nem tudod visszaadni azt, amit most nem adtál meg… Ha megszokják, hogy anya elfoglalat, nem ér rá… egy idő múlva már nem is kérnek, hogy játsz velük… legyél ott. És ez mellbevágó érzés, ha belegondolsz… Nem fogsz kelleni azoknak, akiket imádsz…

Szóval…

Úgy döntöttem, több időt adok a családomnak, még ha az álmom… ez a horgolós válalkozás kárára megy. Egyenlőre nem tartok ott, hogy annyit kérjek el az emberektől a munkámért, amit valóban megérne. Mindenki gyorsan, olcsón akar beszerezni mindent. Vagy ingyen a megosztós játékokon keresztül. Szokszor próbáltam szólni a követőimhez… eszemecserélni… beszélgetést kezdeményezni… De vagy nem érdekelte őket… vagy több idejük nem lévén, továbbgörgették a poszton…
Így megnezéz végig lelkesedni, és pozitívan hozzáállni. Így picit pihenőre mentem… talán van olyan, akinek ez feltűnt. Ha nincs… (a mondat befejezését Rátok bízom)

Most a családomnak alkotok. A férjem többször “viccesen” megjegyzete, hogy midenkinek van időm csinálni dolgokat… de “nekünk” nem… És hiába kis ércelődésnek szánta… de tényleg így van. Nagyobbik lányom mindig kér valamit, amit nem csinálok meg… Férjem is… télen egy sapira vágyott… (nem kapta meg, mert Karácsonyi hajtás volt… pedig a fonalt megvettem hozzá…) Aztán kért egy békás kulcstartót… (először Valentin napra akartam megcsinálni… aztán szülinapjára… még mindig nincs kész…) És most ebook olvasójának szeretne egy tokot… már 3 hete…
Ugye érzitek, hogy hol a gond? Én is sajnos… s nem tudom, hogy mi lenne a jó megoldás… Befejezni semmi képen nem akarom a blogolást, horgolást. De amilyen formában eddig ment, úgy sem jó.
Egyedül vagyok… egy nap csak 24 óróból áll… és ez jelenleg nekem 24 órás műszak, 12 óra gyereknevelésből, 8 óra háztartásból, 4 óra játékból áll. Olykor alszom is nyugi. *nevet* És tudom, hogy sokan, akik ezt olvassátok átestetek ezen. Nem újdonságból írom le, hogy mi mindent csinál egy anya. De néha kell, mert hajlamosak vagyunk mi emberek felejteni. Főleg, ha más munkáját próbáljuk értékelni. Sokszor tévesen…
Mert igenis van befektetett idő abban a horgolt állatban. Nem kevés… Igenis kézzel készül… Nem kerül ki olyan, amire nem vagyok büszke. Inkább lebontom… újra csinálom. De olyat nem adok oda, amivel nem vagyok 110%-ban elégedett.

A férjem unokanővérének most született meg a második babája. Kelengyét szerettem volna neki… kis babatakaró, sapi, alvósállatka egyben. Most ott tartok, hogy 5x bontottam vissza a takarót, mert mindig volt vele valami bajom. 3 hete fogtam bele… a fél takaróm van meg… a többi… *sóhaj* Idő kérdése…

És még a beígért rendelésekre rá sem néztem…

Tehát, ez van mostanában a Csiga háza táján. Élek még… csak kicsit máshogyan…
Köszönöm, hogy időt szántál, és leolvastad ezt a kusza bejegyzést. Azzal még nagyobb lenne a hálám, ha ennek jelét is adnál… esetleg egy hozzászólás formájában, hogy mit tennél a helyemben?
Utolsó próba… hátha valaki akar velem beszélgetni…

Szép napot Mindenkinek! *kacsint*

Csiga

Még mindig keresem az útam

16997792_1471132706232934_4151996981635925597_nNem, ez most nem egy Ákos idézet. Pusztán megint túl sokat filózom az életem nagy kérdésein. Most pedig van egy kis időm le is írni ezt.
Szóval… sokat töröm a fejem, az előző bejegyzésen. Hogy merjünk-e nagyok lenni? És ha igen, milyen áron?
Nem, a válasz még nincs meg. De van jobb! Még több kérdés! Ugye milyen szuper? *cinikus mosoly* Az a nagy helyezet, hogy kezdőként az adok-veszek piacon nehéz elindulni. Főleg úgy, hogy a suliban a marketingről, üzletről nem úgy tanulunk, ahogy kéne… Ahogy szükség lenne rá. De mindegy is.
Amiért leültem ide, az azért van, mert már rég blogoltam, és folyamatosan kattog a fejemben, hogy mintát szeretnék feltölteni. De ott van a Facebook oldal, azzal is törődni kell… és most már az Instagram is. Egyenlőre nem tudom összehangolni, hogy mindenhol tökéletes legyen a tartalom és a frissesség. + ugye az életem, ami a CsigaBigaság mögött van.
Szerintem ez lehet a legtöbb kezdő kézműves válalkozó betegsége. Hogy mer-e meglépni bizonyos dolgokat. És persze, hogy időben teszi-e meg. Igazából nekem időm van… nem akarok most azonnal meggazdagodni. (tényleg nem… csak annyit szeretnék, hogy ne legyen gondom semmire…)
Hagyon hát… még kiforrni a dolgot. És közben igyekszem mindehol jelen lenni. Így most Hozzád, kedves Olvasóm lenne egy kérdésem!
Miről szeretnél olvasni többet? A művészi alkotásról + ezzel együtt a személyes gondolataimról? Vagy szakmai szemmel jársz itt el, és inkább a minták érdekelnek?
Kérlek, ha olvasol, osztd meg velem a véleményed! Ezzel segítenél a folytatásban, hogy tudjam milyen tartalommal töltsem meg eme blogot!

Előre is köszönöm!

Csiga

“Válaszok nélkül”

Elmondom az egyik legnagyobb félelmemet. Azt már meséltem magamról, hogy azt hiszem az amigurumikkal megtaláltam azt a részem, amit elveszni láttam. Megtaláltam azt a alkotási formát, ami az életem mellett tudok folytatni. Nem kell hozzá műterem, mint a szobrászathoz. Elég egy kis sarok, vagy a fotel, extrém esetekben a BKV és már mehet is a menet. (Múltkor például tök ciki volt, amikor a buszon elgurult a fonalgombolyagom, és nem fértem hozzá. Úgy kellett egy férfit megkérnem, hogy ugyanmár legyen olyan jó, és adja nekem oda a fonalam, mert az ülése alatt van… Kicsit sem nézett bolondnak, ááááá…><“)
Tehát, úgy érzem jó útra tévedtem. Szeretem csinálni, és bele is illeszthető a két gyerek, férj, háztartás mellett az életembe.
De… mert a “de” mindig kell… Szóval azért írigykedve figyelem azokat a blogereket, horgolós lányokat, akik egyre nagyobb hírverést kapnak. Gondolom nekik is bitang nehéz… de alig pár hónapja még sehol sem volt, most meg tele van vele a net, újság… stb. Nem sajnálom tőle, félre ne értsétek. Csak én is szeretném, ha legalább ilyen jól menne a marketing. Több bloggert követtem, mióta anya lettem. A legtöbb már ott tart, hogy “hírességnek” számít. Pedig, amikor elkezdetm őket olvasni, követni, még ugyanolyan “kis” emberek voltak, mint én most. Pedig nem csinálnak különösen nagy dolgot, csak azt, amit szeretnek. És ebből már lassan megélnek. Én is ezt akarom!!!
Aztán jön a józan valóság.
Tényleg össze tudnám hozni a gyerekek mellett ezt az egész “nagymárka” vagyok és hű meg ha? Igen… lehetséges. Más is megcsinálta. De én a két kezemmel csinálom amit… És ez nem olyan, amit gép fel tud váltani… Nekem kell csinálnom. Időigényes. És ha akarnám sem tudnám jobban felpörgetni… Nem látom esélyét annak, hogy egy héten 3-4 figurát is elkészítsek. De ha “híres” lennék, akkor ez előfordulhatna…
Bedolgoztatni meg nem hiszem, hogy akarnék… Mert akkor azt már nem én csinálnám, nem az én művem lenne. És ki tudja, hogy lenne-e annyi tökém meg keresetem, hogy erre tartsak egy vagy több embert… Meg akarnám-e? Tényleg ennyire fontos lenne a pénz? Vagy a hírnév? Nem tudom… hogy bírnám-e csinálni nagyban… Vagy igen? Vagy… ???? Ördögi kör, és nem találtam meg még a kiútat jelentő választ.

Trükkök kezdőknek

Nemrégiben megkeresett egy anyuka, hogy szeretne megtanulni horgolni, illetve tud… csak valamit mindig elront. Segítsek neki. + Szívesen megtanulna amigurumizni is. Azóta lett még egy kismama, aki szintén a segítségemet kérte. Szóval tök jó! ^^ Én meg persze szívesen elmondom azt, amit tudok. És meg is mutatom.
Aztán időközben gondolkoztam, hogy én mire jöttem rá a horgolások során, amivel hasznos tanácsot tudok adni. Azt hiszem most megpróbálom összeszedni. *kacsint*

  1. A minta nem szentírás! Nem kell görcsösen ragaszkodni a mintához. Ha egy- két szemmel eltér a köröd, még nem akkora katasztrófa. Legfeljebb picit máshogy fog kinézni (dagibb, sorványabb lesz a figura). De a tanuló darabok mindig mások, mint a képen! Nyugi, lesz ez jobb is!
  2. Alakítsd úgy a horgolást, ahogy neked jól esik! Úgy tartsd a tűt, a foanalt úgy vezesd, ahogy jó, és nem zsibad el a kezed munka közben. A könyvekben meg mindenhol lehet nagyon okos kéztartásokat látni… De igazából itt is mindenki maga dönti el, mi a kényelmes. Próbálgasd, és úgyis ráérzel neked mi a kényelmes!
  3. A mintát mindig jól ki kell tömni. A vatelin a mosások alkalmával tömörödik… Így előfordulhat, hogy az amigurumi formáját veszíti. Szóval csak bátran! Persze, a tömőanyag ne látszon ki nagyon! 😉
  4. Megmutatom miért úgy szaporítok, és fogyasztok ahogy… Ha követjük a szabályos 1-1 szemmel való szaporítást, akkor kialakul a szögletes hatszög forma. Nekem ez nem tetszik. Ezért van az, hogy random szaporítok. És az én munkám olyan lesz, mint a tökéletes = perfect kör. Persze, ez is választható opció… ^^
    6d96fcb5826f9e049cff2989cc216ee6
  5. Horgoláshoz általában én pamut-akril keverékű fonalat használok. Mert a pamut nem bolyhosodik, az akril meg kellemesen rugalmassá teszi. Legjobban nekem a Alize Cotton Gold jött be. Nagyon szép színei vannak, van belőle már nagyobb Plus verzió is. (nagyobb, vastagabb fonal, nagyobb figurákhoz) De Tweed is.
    Ezekhez a fonalakhoz 3-s tűt használok. Mert így még nem túl nagy a lyuk a szemek között, és elég nagy állat is lesz belőle.
    Persze, azért is jó, mert mosható, strapabíró és babáknak is oda lehet adni. Egy bolyhosodó, vagy szempilla foanalt is tartalmazó állatkát már nem adnék egy babóca kezébe, mert a szájába kerülve dondokat okozhat.
    Tehát, ha babának tervezünk alkotni valami cukiságot, akkor mindenképp olyan fonalat válasszunk, ami direkt nekik lett kialakítva. Vagy több a pamut tartalma.
    Most kacérkodom a gondolattal, hogy kipróbálom a HiMalaya család Perina névre halgató fonalait. Piszkálja a fantáziám, és kicsivel élénkebb színei vannak, mint a Cotton Goldnak. Összetételben és vastagságban ugyanolyanok.
  6. Horgolótűnél… Itt is mindenkinél más, hogy mit szeret. Én eddig dolgoztam a “fapados” verzióval, amikor csak a tű acél része van, nincs nyele. Nos… ez nekem idővel kikezdte a kezem. Szóval ezt nem ajánlom.
    Én sokáig használam a Milward fajtát. Az nagyobb méreteknél tökéletes volt. De pl a kisebb (2, 2,5) már mozgott a tű a nyélnél.
    Ami viszont nagyon bejött első munkára, és azóta is imádom. És most már csak ezt vezsem az a: Clover Soft Touch. Imádom!!! És azt vettem észre, hogy a nagyobb amigurumi márkák, valamint jó pár könyvben ilyennel dolgoznak. De ha jót akartok, akkor nem a linknél megjelölt boltban veszitek meg, mert ott picivel drágább. Én a Varrógépcentrumban szervezm be őket, a Teréz krt 6. szám alatt. Ott olcsóbb. 😉

Azt hiszem hirtelen ennyi jutott eszembe. Ha lesz még valami, írok! 🙂 Vagy a lányokkal tanulás közben megosztom a tapasztalatokat.
Ha esetleg kezdő vagy, és szeretnél megtanulni amigurumizni, vagy csak horgolni, keress meg bátran! Szívesen segítek!
Ha esetleg többen is összejövünk, inditok tanfolyamot, valami jó kis teázóban. Na? Hogy tetszik az ötlet?

Brúnó maci

brunoegybeLett egy kis időm, így gyorsan megosztom veletek a már beharangozott mintát.
Igen egyszerű, így akár a kezdők is belevághatnak. És akár el is készülhet Valentin napig! 😉

Nekem még egyet meg kell csinálnom addig… ^^
Szóval, horgoljunk együtt!!!

Az eredeti angol nyelvű mintát itt találhatjátok.

 

Brúnó kb 15 cm magas. Nem igényel sok fonalat. Akár maradékokból is össze lehet dobni.
Lábjegyzet: Én nem a megszokott módon szaporítok és fogyasztok, hanem úgy, ahogy nekem bevált. Ezért itt is így osztom meg a mintát. Ha Ti máshogy csináljátok, az se gond. Az amigurumikban nincs szentírás, csak sok sok kreatívutás! 😉

Hozzávalók: 

  • Alize Díva – karamell 
  • Bármilyen pamut fonal, aminek pulcsi hatása van.
  • 2,5 horgolótű
  • vatelin
  • olló és tű
  • fonal a hímzéshez, de aki biztonsági szemekkel szeretné, azt is lehet. Vagy egyszerűen két fekete gyöngyöt is tehetünk szemeknek.

Elkészítés: 

Fej:

1.lépés: Kezdőhurok, és utána két láncszemet horgolunk. A tűtől távolabbiba, tehát az első szembe lehorgoluk 6 rövidpálcát (rp) (6)
2. lépés: Minden szembe 2 rp (12)
3. lépés: Minden második szembe 2 rp. Tehát az elsőbe 1 rp, következő szembe 2 rp, aztán megint 1 rp. Ezt ismételjük a körünk végéig. (18)
4. lépés: Én itt szoktam eltérni a mintáktól. Nem szeretem, amikor a munkám szögletesedni kezd. Az én szépérzékemet zavarja… Szóval én már egyből szaporítok az első szemben. Az utána következő két szembe 1-1 rp, majd ismét 2 rp egybe. Ismétlem végig. Így a kör végére 24 rpnek kell lennie. (24)
5. lépés: Tovább szaporítunk. Első három szembe 1-1 rp, és a negyedikbe 2 rp egybe, azaz szaporítunk. Újra 3 rp, és ismét szaporítás. Ismételjük végig. (30)
6. lépés: 36 szemnek kell lennie a sor végére. Így 6 szemmel kell szaporítani. Én teljesen random szoktam, amikor épp eszembe jut. Mondjuk nem érdemes egymás utáni szemekbe tenni sok szaporítást, mert akkor a minta eldeformálódik. (36)
7. lépés: A hagyományos minták szerint minden hatodik szembe kell szaporítani egyet. Így a végére 42 rp lesz. (42)
8. lépés: Minden szembe 1-1 rp. Nem szaporítunk tovább, tartjuk a szemek számát. Ezt megismételjük 6x.
9. lépés: A 6 kör után jöhet a fogyasztás. Persze, ezt sem úgy csinálom, ahogy “szokás”. Mindenki rájön majd, hogy neki mi kényelmes. Nekem az jött be, hogy nemes egyszerűséggel, kihagyok egy szemet. Szorosan horgolok, így nem tűnik fel. De ha ti máshogy szoktátok meg, akkor úgy tegyétek! *kacsint* Több módszer is van rá. Itt láthatok egyet. Szóval, a kör végére 36 rpnek kell lennie. Minden hetedik szembe fogyasztunk. (36)
10. lépés: Folytatjuk tovább a fogyasztást. Újra 6 szemmel kevesebbet kell, hogy kapjunk a kör végén. (30)
11. lépés: Minden negyedik szembe fogyasztás. Valamint kitömjük a mintát. És ha biztonsági szemmel dolgozunk, bele lehet tenni. (24)
12. lépés: Minden harmadik szembe rp2egy, azaz fogyasztás. (18)
13. lépés: Minden második szembe fogy. (6)
14. lépés: Minden szembe, és a végén lezárjuk a munkát.

Test:

  1. lépés: Isételj meg mindent, amit a fejnél csináltunk. A 6. lépésig. Így 36 rpnek kell lennie a körödben. Innen indulunk. Tehát, van 36 rp.
  2. lépés: Ezt megismételjük a következő körben is. Aztán elvágjuk a fonalat. Eldolgozzuk, mintha a munka vége lenne. Itt van egy jó videó róla. Igaz angol, de érthető. Szóval ha eldolgoztuk, jöhet a pulcsi! Minden szembe 1-1 rp az új színnel is. (36)
  3. lépés: Most csak a hozzánk közelebb eső szálba horgolunk. Ez szaknyleven, a hátsó szálba való horgolásnak mondják. Angolul: back loops. (36)
  4. lépés: Újra 36 rövidpálca. De most már mind a két szálba horgolunk. Az íg keletkezett minta lesz a pulci passzéja. ^^
  5. lépés: Ismételd meg még 3x! (36) 3x
  6. lépés: Ha ezzel megvagy, akkor elkezdjük fogyasztani a mintát. Mégpedig ahogy eddig is tettük. Minden hatodik szembe fogyasztunk. Vagy átugorjuk… *kacsint* (30)
  7. lépés: Minden szembe rp. (30)
  8. lépés: Újra fogyasztunk. (24)
  9. lépés: Minden szembe 1-1 rp. Tömjük ki a fejet! (24)
  10. lépés: Minden haramdik szembe fogyaszt. (18)
  11. lépés: Minden második szembe rp2egy (12)
  12. lépés: Minden szembe fogyasztás. (6)
  13. lépés: Zárjuk le a munkát, és vágjuk el a fonalat kb 15 cm ráhagyással. Ezzel varrjuk majd össze a fejet a testtel.

Kezek: (2x)

  1. lépés: A megszokottól eltérően, csak 5 rp lesz a kiinduló pont. De ezt is ugyanúgy hozzuk létre, ahogy eddig. 2 láncszem, az lesőbe 5 rp. (5)
  2. lépés: Minden szembe szaporítunk. (10)
  3. lépés: Minden szembe 1-1 rp. 2x! (10)
  4. lépés: A két ismétlő kör után színtváltunk, a megtanult módon. Jöhet a pulcsi ujja. A szemek száma nem változik. (10)
  5. lépés: Ismételjük a körület egészen addig, amíg 10x meg nem csináltuk. Vagy ameddig nekünk tetszik a kar hossza. Tömjük ki, de csak az elejét a mancsnak. Aztán zárjuk el a munkát, és varrjuk fel a testhez. Itt sem érdemes teljesen az elején elvágni! Hagyjunk rá fonalat, a varrsához.

Lábak: (2x)

  1. lépés: Minden ugyanaz, mint a kezeknél. Csak nincs színváltás. Első körben 5 rp. (5)
  2. lépés: Minden szembe 2 rp (10)
  3. lépés: Ismételjük meg 3-4 x. Ahogy nekünk tetszik. Tömjük ki a lábakat, vágjuk el a foanalt, ráhagyással, és varrjuk a teshez. Szorosan egymás mellé varrjuk őket.

Fülek: (2x)

  1. lépés: 2 láncszem, az elsőbe 6 rp. (6)
  2. lépés: Minden szembe 2 rp. (12)
  3. lépés: Ismétlés! 2x (12) 2x
  4. Vágd el ráhagyással a fonalat, és varrd fel a fejre.

Gallér:

  1. lépés: Én úgy csináltam, hogy 5 láncszemből álló sort horgoltam, az 5. szem a fordulószem (sormagasítás) és itt is csak a hátsó szálba hurkolok. Ettől kialakul a bordázott minta. Ismétlem, amíg olyan hosszú szalagot nem kapok, ami átéri a macink nyakát. Elvágjuk a fonalat, ráhagyással és összevarrjuk. Majd felvarrjuk a nyakrészhez.

Kész! Ugye, hogy nem is volt nehéz? Ha tetszett ahogy leírtam a mintát, keress fel újra! Ha megosztod másokkal is, külön megköszönöm! *kacsint*

Ha bármi véleményed van, vagy építő jellegű kritikád, azt is szívesen veszem!

Jó munkát!

 

 

 

 

 

Valami teljesen mást akartam írni

000Jellemző rám, hogyha valamit nagyon akarok… Nem, nem jól gondolod Kedves Olvasóm, nem tudom megvalósítani. Főleg, ha beteg vagyok én is, meg a Legkisebb Törpe is… Így meg nehéz magadnak időt lopni az alkozói munkára.
Jellemző rám, ha igényelném mégis ezt a lopott időt, és nem kapom meg… Picit besüppedek önmagamba…
Jellemző rám, hogy ilyenkor nem vagyok túl vidám… De mégis jól jönnek ki a dolgok, mert az alkotással helyrerakom magam. Vagy kiírom (réges-rég egy messzi messzi világban naplót- blogot írtam + verseket) vagy kizenélem (nem, sajnos zenélni nem tudok, de hallgani imádom!!!)
Most picit nézelődtem neten, inspirálódni, meg zenét hallgattam… És szembe jött velem egy régi kedves figurám. Anno sokszor volt ez a baba a blogom sablonja.
Most pedig annyira de annyira megkívántam, hogy meghorgolhassam!!! ^^
Látod, Kedves Olvasóm… mégis csak van valami jó ebben a posztban. *mosolyog* Jellemzően az alkotás nálam egy terhes érzéssel kezdődik. Régen például mindig csak akkor tudtam verset és nagyon jó novellákat írni, amikor valami lelki bajom volt.
De ahogy kiírom magamból, kijön minden nyomás, és valami felhőtlen boldogság lesz urrá rajtam. A katarzis érzése… amikor minden értelmét nyeri. Egyszeriben helyrekattan a világ képe, és kisüt a NAP! Igen fura dolog ez a alkotói folyamat… Egyik művész sem normális, szokták mondani… Hát… na ja. ><
Mióta anya vagyok ritkában fordul elő velem, hogy depresszióra lennék hajlamos. (nincs időm magamra… így az érzéseimre is sokszor… Durva ezt így leírni, de igaz) Most sem depiztem, csak éreztem, hogy szükségem van egy kis magányra.
És milyen jól is jött! Most teljesen fel vagyok töltődve ötletekkel. Szeretnék ilyen babát horgolni!!! El is kezdtem gyűjteni a képeket… Szóóóóval… szerintem várható egyszer egy csigás kislány. *sóhajt* Na máris jobb lett a kedvem!

És igen, valami teljesen másról akartam írni… Hamarosan írok Nektek egy új mintát!  Brúnó maci… Na mit szóltok? Jöhet? ^^

brunoegyedulZene a hangulatomhoz 😀